Eljött az első szalagcsere ideje :-)

Születésük pillanatában mindenki kapott a nyakába egy laza szalagot. Elég lazán ahhoz hogy ne zavarja a kölyköt, viszont arra is ügyelve nehogy a mászó kölyök lába beleakadjon. Minden kölyök más-más színű szalagban pompázik. Én mindig jelölöm a kölyköket, mert szeretem tudni ki hányadiknak született, hogyan gyarapszik, hogyan változik. Ilyenkor még nagyon egyformák, könnyen össze lehetne őket téveszteni szalag nélkül.
Nagyon szépen gyarapodnak, esznek folyamatosan. A legerősebb a kan...őt meg sem tudom rendesen nézegetni, mert azonnal sivítozik, ugat! Ez pedíg idegesíti a mamát, aki rögtön ot terem, hogy megnézze mi történik. Hála Istennek Barack nagyon jó, és gondos anya, szereti, tisztogatja és dajkálja a babákat. Nekem ebben az időben semmi dolgom velük. A mamával viszont annál több. Nem akarja Őket még az evés idejére sem otthagyni, kézből etetem darabonként a szájához téve a húst. Tejet, túrót, tojást, kefirt még elfogad, no meg levest, de tápot egyetlen szemet sem, próbáltam már péppé áztatva is, de úgy sem...
Igaz, Pengő is ilyen volt, sőt Ő még wc -re sem akart kimenni az első napokban, úgy kellett levennem az alomról. Evésre viszont mindig volt ideje. Pengő mami is jó mami-volt...most már "csak" nagymami :-)
A lányok közül a narancssárga jelű Gondos a zsiványabb, ő is hasonló sivalkodást tud levágni egy-egy kézbe vétel alkalmával mint a bátya, eleven kis gombolyag lesz belőle.
A kedvencem /mert akaratlanul is lesz minden egyes alomban/ bizony Gelse. Ő olyan kis békés, tele van mindig a poci, és békésen pihen. Ha cicire teszem azonnal felélénkül és ráharap. Valószínűleg olyan egyéniség lesz mint az apja. Nyugodt, kimért, határozott, nem tolakodó, de mindig tettre kész.