Az elmúlt napok érzelmileg nagyon megterhelőek voltak...vasárnap Lilla elutazott. Nagyon hosszú útnak vágott neki egyedül, iszonyatosan aggódtam érte, megérkezik-e épségben,egészségben, hogy viseli majd a 24 órás bezártságot, mit szólnak majd hozzá a gazdái. Az sokkal könnyedebb dolog, ha a gazdi kezébe adom közvetlenül a kölyköt, mert látom kihez kerül, hogy örülnek neki, jó helye lesz, és adok néhány tanácsot. Lilla meg bekerült egy boxba, és hosszú utazás után láthatja csak a családját. Az úti cél San Francisco.
Vasárnap késő este érkeztünk haza. Az itthon maradt kölykök /négyen/ be voltak zárva a kennelbe, mert úgy nyugodtabb vagyok, hogy nem éri Őket baj. Kiengedtem Őket játszani, mindenki rohant, kivéve Hanta, a farka fenn, de étvágytalan, aluszékony. Láza is volt és a nyálka hártyái is iszonyatosan világosak. Nincs mire várni, irány az állat kórház este nyolckor. Nyíregyházára szaladtam be gyorsan, itt kapott sürgősségi ellátást, infúziót és állapota miatt bent is tartották, a kezelő orvosa parvó vírusra gyanakodott, sajnos az esélye megvolt,hiszen a pár napja nevelt árvák hasmenéstől szenvedtek.
Egész este semmit nem aludtam, mert nagyon aggódtam, vajon jobban van -e már a kis beteg. Reggel már korán 5 órakor mentem kiengedni, megetetni a kicsiket. Mindenki rohant, szokás szerint tépkedni a nadrágomat, kivéve Haver... megmértem a lázát 40.3 fok...
Nagy a baj! Azonnal orvoshoz kell vinni, de tuti nem Nyíregyházára, irány Debrecen, a Vezér állat kórház, Dr Gargya Sándor... az egyetlen orvos, akiben száz százalékig megbízom.
A nyíregyházi állat kórházból telefonon kértem tájékoztatást Hanta állapotáról, azt mondták hogy láztalan, jobban van. Szóltam hogy készítsék elő, hazaviszem... Havert betettem a kocsiba és indulás a húgiért. Ahogy fordultunk be a kórház parkolójába, észrevettem egy ketrec sort, ahol a beteg állatokat tartották. Messziről feltűnt egy, ahol infúzió is be volt kötve, gondoltam azt megnézem közelebbről.... Ő volt az. Behúzódva a ketrec sarkába, leverten, azonnal tudtam hogy semmiféle javulásról nincsen szó, sőt, minnél hamarabb lépnem kell. Szóltam, hogy azonnal el akarom vinni a kicsit, 2 percen belül már úton voltunk.
A Vezérben már vártak minket, és azonnal átfogóan kivizsgálták a kis betegeket. Mivel mindketten magas láztól,vérfogyottságtól, pár nappal előtte hasmenéstől szenvedtek és ott volt előzményként az árvák esete, a parvó és a korona vírusra terelődött a gyanú. Mindkettőjük hasa fel volt fájdalmasan puffadva, ami szintén erre /is/ utal. A röntgen vizsgálat nem mutatott kóros elváltozást, de az ultra hangon jól kivehető volt, hogy Hanta lépe a normális háromszorosára van duzzadva. Ebből egyértelmű volt, hogy Babéziózisról van szó. Haver bundájában pedig megtaláltam a kullancsot. Megkapták hát az ellenanyagot, és a fennálló korona illetve parvó vírus fertőzöttség veszélye miatt ezek elleni szérumot is. Miután lecsepegett nekik az infúzió, elbúcsúztunk, majd felrobogtam velük a gyógyszertárba kiváltani a gyógyszereiket. Letettem Őket a kőre és pórázokat, nyakörveket nézegettem, amíg a gyógyszerek elő lettek készítve. Ekkor Hanta bepisilt, picit még mérgelődtem is rá, sűrű bocsánat kérések közepette léptem is oda hozzá, hogy arrébb tegyem a pisiből, ekkor hányni kezdett és élettelenül elterült. Gyorsan felkaptam és rohantam vele le a rendelőbe, ahogy csak bírtam. Élettelenül lógott a kezemben és haldoklott..hallottam ahogyan elszáll belőle az élet. Belépve a rendelőbe kiabáltam hogy Hanta rosszul lett, eszméletlen és letettem őt a kezelő asztalra. Az orvosa nyugodtan, határozottan viselkedett, behelyezett neki egy tubust, hogy biztosítsa a szabad levegő vételt és Hanta magához tért, engem meg kiküldtek... Tudtam, hogy ennél jobb kezekben nem lehet, mint ahol van, ha van még számára remény, itt biztosan meggyógyítják. Haverral hazamentünk.
Este érdeklődtem hogy van Hanta, azt a hihetetlen jó hírt kaptam az orvosától, hogy életben van, sőt, csóválja a kis farkát. Reggel a férjem vitte vissza kezelésre Havert, a húgit nem látta, de mondták hogy jól van, nem kell aggódni. Kiengedni nem tudják, mert az orvosa csak délután lesz bent, és még látni akarja. Vissza mentünk hát délután. Éppen amikor megérkeztem, az kezelő orvosuk az állat kórházi /ahol a bent fekvő beteg állatokat ápolják/ rész felől jött és ahogy meglátott szólt hogy mennyek vele, mutatni akar valamit. Hanta ott riszált a ketrecben, és perlekedett ,amiért nem kap elég kaját :-)! Kivette és átadta, alig tudtam fogni, úgy ficánkolt, puszikat osztott! Hihetetlen!!
Bevittük a rendelőbe kaptak még egy utolsó infúziót és némi szurit. Már nem ültek olyan nyugodtan, mint előző nap, rosszalkodtak, ficánkoltak...ahogy a kiskutyáknak kell. Kaptak egy adag finom konzervet is, azt gyorsan betörölték, majd egymás pofájáról kezdték leenni a maradékot...MEGGYÓGYULTAK.
