Kacér újra megismételte a tavaszi önfürdetést, csak most a helyszín változott. Akik nyomon követik a blogot, bizonyára emlékeznek arra, hogy 1 évvel ezelőtt arról számoltam be, hogy a kis csaj fejest ugrott a Vekeri-tóba. /akkor 5 hónapos volt/
Ezúttal a séta területünk mentén húzódó csatornában sikerült megmártózni. Három kutya közül egyedül neki jött össze ez a produkció, a többiek csak a víz szélén trappoltak végig...bezzeg Kacér! Mit neki hideg és szélvihar?! Újabb fejes...
Most nem rémültem meg, mint tavaly, mert Kaca már felnőtt eb a szőre jól megerősödött, csak rászóltam, hogy ússzon ki a partra, onnan szépen kihalásztam és indultunk tovább. A Kisasszony igyekezett meghálálni a mentő akciót és helyből 1-1,5 métereket szökkenve osztott puszikat... mi tagadás, el is érte a célját, így gazdi is nyakig sárosan folytatta a haza vezető utat.
Hááát...Kaca mellet nem unalmas az élet... :)
2011. április 10., vasárnap
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése